Belátom, a lakásról mégiscsak írni kell.
Már csak azért is, mert akárhogy is nézzük, a lakás ügye minden szaros ügyeskedés, bénázás, nem akarás, nem tudás, valamint minden egyéb egyébként egymás ellen félelmetesen hatékony humánvektor ellenére is a célegyenesbe…
Mandulának nem könnyű ajándékot venni. Valóban (kis)macska természete van, mert még az örülésben is öntörvényű, tehát azzal nem oldasz meg semmit, ha Whiskast veszel neki. Lehet, hogy utálni fogja. A Sonyericsson Xperia Mini Prot pont azért néztem már hónapok óta, mert megvenni…
Gyönyörű, ám dolgos reggelen történt, egész pontosan abban az időszakban, amikor a szerelmespárok esetében megsokasodik a zoknifelvételek és fogmosások közötti, szerelmet nem, csak türelmet edző egymásba botlás a fürdő és a szoba mentén.Én egyszer csak mégis a szerelem…
Most van az, hogy kellene írni valami jobbat. Valami nem ennyire beszűkülőset, mint amiket az utóbbi időben toltam, de az az igazság, hogy lehet, hogy tényleg ennyire bele vagyok szűkülve a mindennapi életem 1 km-es körzetébe, bár ezt csak a blogon élem meg ilyen szarul. Nincs téma.…
Aztán hazament. Három teleírt cetli volt nála, tele érvekkel, gondolatokkal, bizonyítékként felhasználható mondatokkal, amit az apja mondott, mert volt, hogy elárulta magát. Nem csak én, mások is mondták, hogy inkább írjon fel mindent, amit mondani akar, mert másképp esélye…
