Gyönyörű, ám dolgos reggelen történt, egész pontosan abban az időszakban, amikor a szerelmespárok esetében megsokasodik  a zoknifelvételek és fogmosások közötti, szerelmet nem, csak türelmet edző egymásba botlás a fürdő és a szoba mentén.

Én egyszer csak mégis a szerelem mellett döntöttem, felszegett fejjel, fél kézzel, egy művész és macsó, sőt!, egy művészmacsó eleganciájával fejtettem le egy pillanat alatt a szerelmesem teste köré csavart törülközőt, mire ő fejedelmileg, hovatovább meztelen közelebb lépett hozzám, és megpaskolgatva a mellkasom ennyit mondott csupán:

 - Kicsim, fújd ki az orrod.