Aztán hazament.
Három teleírt cetli volt nála, tele érvekkel, gondolatokkal, bizonyítékként felhasználható mondatokkal, amit az apja mondott, mert volt, hogy elárulta magát. Nem csak én, mások is mondták, hogy inkább írjon fel mindent, amit mondani akar, mert másképp esélye sincs. Leírt szavak kellenek ahhoz, hogy irányban maradjon a vita, hogy legyen hova visszatérni, hogy ne felejtsen el semmit, hogy ne dumálhassák ki a ringből.

Az első sms már bőven nyolc előtt megjött, túl korán ahhoz, hogy jó hír legyen benne. Pedig külön hazament, hogy személyesen beszéljenek. Addigra már két napja nem aludt az idegességtől, akkor főleg nem, amikor belengette az aduászt, azt, hogy apja mondjon le a haszonélvezetről költözés után.

Azt írta,hogy kész, vége, számára ennyi volt, nem költözünk, csak reggel tud jönni, mert aznap este már nincs vissza busz. Nincs kedve beszélni róla.
Visszaírtam valami nyugtatgatót, de gondoltam, hogy nem ez lesz a történet vége: néha még jól is jöhet a magyar tömegközlekedés gyászos állapota.

Az első kitörés után még sokat beszélgettek, de igazi válaszokat, beismerést nem kapott, igaz, nem is vártam, még csak azt sem, hogy nyertesen jön vissza. Elég most csak a  negyed fordulat is a kulcson. Az biztos, hogy megérkezett az üzenet.

Fingom nincs mi lesz, valószínűleg nyomaiban fog csak emlékeztetni az egész arra, amit elképzeltünk, ezer százalék, hogy még nagyon sokszor fel fog kúrni, az, ami történni fog, és olyan is lesz, amikor nekieresztem a nyilaimat, amikor először leszünk szemtől szemben, na az is meg fog történni egyszer.

Hogy milyen színek, burkolatok mennek fel, azt egyelőre nem tudni, csak a vita volt meg. Tűzszünet. Megy a mérlegelés mindkét oldalon.

--

Mandula egyik este egyszer csak azt mondta, hogy menjünk sétálni. Amikor az ötödik kilométeren is túl voltunk a még soha nem látott sasadi utcákon, és folyamatosan azt  néztük, hogy hol lehetne jó lakni, meg melyik házban mi tetszik és mi nem, már biztos voltam benne, hogy valamiféle terápián veszek részt, bár azt meg nem mondtam volna, hogy pontosan milyenben, vagy hogy mi a célja. Mindenesetre pont úgy csináltunk, amikor kinézett környéket jártuk be, hogy hol épülnek új házak, hol vannak eladó lakások.

Ezt még egyszer megismételtük a Móricz irányából a Gellérthegyre, és ekkor került talán a legnyugvóbb pontra a sokhetes feszültség.
Még padon is ültünk.