Mivel a legjobb utazós blogoknak mindig van egy utódképző, másokat segítő, felszereléses posztja - amit egyébként mindig kurvára irigyeltem -, ezért úgy gondoltam, hogy nálam se maradjon ki, főleg, hogy most aztán igazán eljutottunk a világ végére is. 1: Bajszos…
Éppen holtfáradtan hazaértem, lerogytam a vécére egy Exittel, amikor megszólalt a kölcsöntelefonom, smst kaptam. Mehetek a telefonomért. Ahhoz képest, hogy péntekről, fáradtságról, kieresztésről, a kényelmetlen ruhák levetéséról, valamint egy tőlem alig egy méterre…
A vendéglátásból én kizárólag a minél olcsóbb szintet ismerem, de ott készpénznek veheted, hogy reggelihez csakis olyan időpontban jutsz, amikor normális ember nem munkanapon még csak a félálombeli merevedésével kapcsolatban hoz döntéseket (ignorálni, pöccögetni,…
Tegnap volt az a nap, amikor végre sikerült annyira szűzies és legális formába hoznom a telefonomat, hogy vissza mertem vinni. Ez azért nagyon sok kurvaanyád és izzadságcsepp, ha kiszámolom, mert tényleg nem ment könnyen. Nem csak arról volt szó, hogy olyan szoftvert húzzak a gépre,…
Bécsnek van hat igen jóképességű metróvonala és nagyjából további hatszázhuszonhétezer villamosjárata, sőt, végső megalázásként, brahiból egy harmadbékávényi buszt is beállítanak naponta, tehát nem lehet azt mondani, hogy a sokkal inkább németrobot, mint magyarbalkán…
