Minden nap szétszakad a fejem. Én már annyira frontérzékeny vagyok, hogy már Sandyt is éreztem, nem mintha nem lett volna bőven elég, ami itthon volt. Nulla, meg két fok?? Tizenötről egy nap alatt? Fölhőkkel? Észen vagy?
Felül kezdi, majd a napi stressz meg a képernyőzés…
Kommentelni nem lehet, de facebook login már van, mert az fontos. Hogy névvel ne lehessen kurvaanyázva sunnázni, azért.
Hjajj, a hazai blogszolgáltatók gyilkos versenyében oly nehéz írásba szőni a pártatlanul inkorrekt brainstormingokat. Szomorú vagyok.
1. A Schönherz Mátrix azért jó, mert ha valakiben kételyek, kérdések, esetleg útelágazódások merülnének fel önmagával kapcsolatban, mint jelesül bennem, akkor a Mátrix kifejezettem alkalmas arra, hogy minden kétséget eloszlasson: belőle a büdös életben nem lesz IGAZI…
A harmadik cigányos sztori azt hiszem az volt, amikor az egyik mentősnek - nem neki, el sem hittem - úgy kellett szülést levezetnie - "szülnie" - , hogy pisztolyt tartottak a fejéhez, de ez mindegy is - akár az is lehetett volna, hogy a Népligetben most az megy, hogy szólnak az arra…
Egy jó darabig meg sem mértem magam, mert nagyon féltem, hogy semmit nem fogytam. A kontúrokkal van a baj, meg azzal, hogy minden nap látom magam. Ha legalább az egyiknél elérhető lenne egy jelentősebb változás, az nem lenne baj. Ha számít valamit, akkor én az elsőt választanám.…
