Én hiszek a sors büntetésében. Csak ki kellene választanom, hogy a negyvenötezer forintos szerviz minek a csattanója. A Vodafone-nál sikeresen kiblogolt számlajóváírásáé (ami egyébként számomra mai napig a PR csúcsát jelenti), vagy...volt még valami, de nem jut most eszembe. Tök mindegy.

Ami az önkényesen eldöntött zuhanyzót illeti, ott azonban teljesen egyértelmű a dolog, mert Mandula apját - nem is tudom, hogyan - sikerült 2 másodperc alatt meggyőzni arról, hogy a fürdőszobába Hansgrohe cuccok kellenek, ami a két ibox megvételéig rendben is volt.

Arról van szó, hogy a mester a fürdőszobai nagy kavarás kezdetekor azt ajánlotta, hogy a szoba fura adottságai (izééder alakú, tetőri szoba), a kád elhelyezkedése és a kádhoz elképzelt vízspriccoló és -csorgató cuccok miatt falba süllyesztett csapteleppel kellene megoldani a helyzetet. Ilyenkor az egész hóbelebancból (hóbelebanc=ibox) nem látszik semmi, csak a csap állítókarja mutatja, hogy ott van vezérlő. Ez egyrészt igényes megjelenést kölcsönöz (de én így nem beszélek), hiszen nem lóg be a kád feléig a csaptelep, ahogy az általában lenni szokott, másrészt a fenti összetevők miatt ez így lenne fasza.

Ahogy az várható volt, a vizesnek volt egy boltos embere, (van kedvezmény) ahol nagyon hamar kikötöttek minket a Hansgrohénél. Hogy a faternak eszébe sem jutott megnézni,  mibe kerülnek a gyártó cuccai, az számomra fel sem fogható, amikor pedig mindig annyira alapos. Az oké, hogy mindig és mindenhol a "minőség" a vezérszó, de hogy ezzel egy olyan gyártót csempésztek házon belülre, amelyiknél egy zuhanymegoldást nem lehet kihozni 150-200000 forint alatt, az most szerintem eléggé fáj. Viszont állat zuhanyzónk lesz, az már biztos.

Az önkény miatt Mandula szabad kezet kapott (nagyon remélem, hogy nem csak) a csempéknél, maradt tehát az eredeti elképzelés, a türkiz-zöld vonal barnával kontrasztba téve. A csempecsalád, ami ezt jóval tízezer forint alatt tudta, az lengyel. Az akciókat követve jutottunk el ahhoz a céghez, aminek már most megajánlok egy reklámot, mert eddig borzasztó szimpatikusak voltak, remélem ez így is marad. A zuglói VS-fürdőszoba szalonban valahogy egyből kötetlenül szóba álltak velünk. A legtöbb helyen az a sztori, hogy bemegy az ember a boltba, ahol általában tök kínosan érzi magát, mert csempét nézni mégsem olyan, mint gatyát turkálni a Newyorkerben. Csempét alig párszor néz az ember az életében, idegen tehát a terep, négyzetméterekről meg szakmázásról lesz szó, minden olyan hülyeségről, amihez alapvetően nem ért.

Az üzletekben általában tök kuss van, egyedül járjátok be és lapozzátok át a paravánra felragasztott mintákat. Az eladó meg ugyan megkérdezi, hogy miben segíthet, de általában fingja nincs, hogyan is kellene hóna alá nyúlni a nézelődöknek: a hangulat, a bizonytalanság oldása lenne a legfontosabb, és akkor ott ragad az ember.  Itt ez egyből megvolt, megszólítottak, azonnal volt egy kis pacsizós smalltalk, volt ív, amire fel mertük fűzni, hogy tulajdonképpen mit kell most csinálni?, mit szeretnénk?, lehet-e?, hogy megy ez?, minden ilyesmit. És akkor még nem is beszéltem a fő parasztvakításról, a 3D-s látványtervezésről. Parasztvakítás, mert biztos, hogy öt perc alatt összekattingatják a nem tudom milyen CAD programban az egészet (ahogy nagy részt ezt láttuk is),  de simán elkérnek érte 15000 forintot. De: ha vásárolsz, ezt jóváírják, és innentől nekem ez rendben is van: manipuláció szolgáltatással. Másrészt hiába mondta nekem a lakástulajdonos, hogy ez azért nem ért meg 15000 forintot, amikor én jól emlékszem, hogy pont azért akartunk mindenképpen terveztetni, mert Ő nem tudta igazán elképzelni a sorozatgyártásban készülő verzióimat. De most komolyan: volt egy két szerényebb elképzelésünk, amiről pillanatok alatt kiderült, hogy mennyire vérszegény változatok. Annál mindenképpen, amit a nő lusta rutinból felklikkelt a falakra. Egyből kiderült, hogy kell az összhang, kell a vezérmotívum. Nekem egy kisebb megdöbbenést mindenképpen sikerült összegyűjtenem, hogy mennyire törékeny dolog a harmónia, illetve, hogy messze nem vagyok olyan ízléskirály, mint ahogy én azt gondoltam. Két óra hosszat pakolgattuk tényleg nem túl nagy elánnal a színeket és változatokat, de én ezalatt sokat tanultam - szokás szerint magamról.

(Képek nagyban)

És végül egy kérdés: az, hogy padlófűtés lesz a nappali-konyha-étkező-folyosó egybefüggő területén, az már biztos, mert letették a csöveket. Az is alapnak tetszett eddig, hogy járólap lesz felette, hiszen hagyományosan követ tesznek a padlófűtés fölé.

Viszont az effajta hagyományok a lehetőségekkel együtt változnak (rohan a világ, elszáll az élet) és kiderült, hogy manapság már vígan lehet parkettát is használni ennél a fűtéstípusnál is. De ez annyira mégsem jó, mert a parketta csak-csak hőszigetelő hatású, kevesebb hőt enged át alulról, a hatékonyság pedig nagy úr a sok négyzetméteren, amit majd fent is kell tartani. Ugyanakkor a parketta jóval komfortosabb érzés, ha nincs fűtésszezon. A járólap ilyenkor hideg, hosszabb távon csak papuccsal elviselhető.

Szóval van valakinek tapasztalata parkettával/laminált parkettával borított padlófűtéssel?