Én: a fürdő az türkiz mozaikcsempe, üvegtégla, középvilágos fa.

Mandula: a türkiz jó, mozaik az uszoda, üvegtégla mehhh, fa az vörös, vagy sötét.

Szülők: barna, fehér.

Én: A konyha az nem piros, nem öregbarna, a mosogató gránit és NAGY, van benne indukciós lap, sütő oldalt, fent van, mint a Stahléknál, a mosogatógép az alap

Mandula: a szín egyelőre határozatlan, a gránit mosogató az műanyaghatású, rozsdamentes a fasza, a mosogatógép legyen a kisebb fajta.

Szülők: fehér, barna. A mosogatógép legyen nagyon fasza, indukciós lap, külön sütő (egy idő után kitalálják, hogy ne fent, hanem lent legyen), a mosogató legyen a sarokban, és tök jó a gránit.

A fűtés volt már radiátor+álpadlófűtés (a fűtőtest kivezető csövét kigyóban áthúzzák a szoba alatt), majd igazi padlófűtés, majd szegélyfűtés, aztán falfűtés (ami tud hideg vizet is keringetni, tehát nem kellene klíma), ez utóbbival már jött a napkollektor (mert a falfűtés mindent visz), majd újra a szakik valósága, amelyben maradt a padlófűtés, szobákban a radiátor, fürdőben a törölközőszárító és az álpadlófűtés.

A barna, fehér, mozaikos és türkiz csempékből lett nem mozaik, lett zöld, jött bele fehér, majd kicsit megint türkiz, aztán bambusz, ami tulajdonképpen barna-bézs (ami fehér), kicsi kis csíkokkal, aztán kimerültünk.

A konyhanappaliétkezőben a padlófűtés miatt csak a járólap jó, az viszont fahatású lett, a szobákban jelenleg igazi parketta lesz, ami a majd szerintem újra lamináltra módosul.

A fürdőben az egybeülős egyenes kád először kétbeülősre, majd asszimetrikusra, legutóbb sarokra módosult, előbb falba süllyesztett csapteleppel, fix zuhanyzóval, majd kézi zuhanyzóval, majd lefolyón keresztüli kádfeltöltéssel.

Az egy vécés, egy nem vécés fürdőszobából, meg a vendégvécéből először lett egy fürdőszoba vécével, külön zuhanyzóval, káddal, és maradt a vendégvécé. Lett viszont egy nagyobb nappali, a saját fürdővel rendelkező legnagyobb szoba lett a legkisebb, mert kellett egy folyosót vágni a lakás végében rejtőző helyiséghez, az eredetileg legkisebb viszont megkapta a likvidált fürdőszoba félhulláját, tehát az lett a legnagyobb. Mivel azonban Mandula apja önmagát és mindenki mást is meglepve, botrányosan sikeresen alkudott, a mínusz egy fürdőt már nem lehetett  beíratni kedvezményként. Erre Mandula apja valami olyasmit mondhatott, hogy a nagybacsi büdös faszát (egyébként ilyet SOHA nem mondana) és fürdőtlenné vált szanitereket az én értelmezésemben (azaz más pénzével könnyen bánok) egy kissé kisjánosi mozdulattal bevágta a megmaradó helyiségbe. Viszonylag sokáig tartott őt arról meggyőzni, hogy némileg sok lesz a berendezés, azért ez mégsem egy kétszintes családi ház nagyszobányi wellnessparadicsoma, hanem egy tetőtéri lakás, már így is meglehetősen izgalmas alakú fürdőszobája.

A második vécét Mandula nyírta ki, talán mert neki soha nem volt könyvvel, Blikkel, telefonnal saját kakáját költő apja, sógora, haveri köre. Én, az állandó családi és baráti Szvatopluk, a bő egy órányi minihonfoglalások örökös elszenvedője, pontosan tudom, hogy mekkora komfortérzetet tud okozni egy székelésre ugyanúgy alkalmas, alternatív trónozat.

Mandula apja a feláldozott fürdőt egy az egyben a nappalihoz képzelte el hozzácsatolni, amin kissé meglepődtünk, mert ugyan ez egy rossz terv volt, de azért szólhatott volna róla, hogy legalább az embernek a lehetősége meglegyen a lebeszélésre. De nem szólt, sőt ez meg sem gátolta abban, hogy a "hibáért" családja nőtagjait okolja és ne lehessen szólni hozzá egy hétig. Én azt hiszem, ha nem lenne két lánya, én ebből is bizonyítottnak látnám férfi mivoltát, de hálistennek nem az én apám, nem mintha  ő nem férfiból lett volna, sőt. Sőt! Sö-hö-hö-hö-hö-hőt.

Mandula apja utóbb még a fűtésen pihent egy darabig, miközben az építésvezetőkkel csörtézett egy ki bírja továbbot, mert persze a legutolsó vásárlónak marad a legkevesebb ideje dolgokról dönteni. Mandula apja nem veszi félvállról, ha neki dönteni kell bármiben (mondjuk most ez tök jogos, mégiscsak a megkeresett, félretett családi lóvéról van szó), amihez nekem ugyan semmiféle idegzetem nincs, mert általában 45 másodperc alatt tudom, hogy nekem mi a fasza, aztán legfeljebb mégsem, de ő nem ilyen. Ő a legjobbat akarja, ami néha persze velem is előfordul, ilyenkor van az internettúrás, fórumonkérdezés, meg a nagypályás guglizás. De ő, ha megtalálta a legjobbat, akkor az nem elég, mert biztos, hogy ez a legjobb? És általában nem. Ennek volt az eredménye a falfűtés, napkollektor, meg a többi űrtechnika. Ez iszonyatosan idegesítő, és borzasztóan tiszteletre méltó tulajdonság. Az a lényeg, hogy türelem és idő kell hozzá. Most egyik sem volt, még szerencse, hogy egy lakásnál mégiscsak mindenki tudja, hogy mit jelent a "vásárló" szó, legalábbis az egyik látogatásunkkor úgy fogadott minket az építésvezető, hogy a fater megtiltotta, hogy csütörtökig bárki betegye a lábát a lakásba, akinek gépészetre alkalmas szerszám van a kezében.

Mára ott tartunk,hogy elméletben már van fűtés, meg van egy sarokkád, már csak konyha, burkolatok, redőnyök, sötétítők, csaptelepek, egyéb szaniterek, lámpák, millió dolog, meg egy kanapé hiányzik. A cicás lábtörlőt Anyáék megveszik a lakástulajdonosnak születésnapjára.

Ui.: A lakás előtt természetesen minden nap el kell egyszer sétálni, egy igazi lakástulajdonos rendszeresen ellenőrzi a kerítést meg a homlokzatot, hiszen bármikor előfordulhat, hogy ezeknek egyik pillanatról a másikra lábuk kél.

(Ja, és Schmittpál! Az nem létezik, hogy legalább egyszer ne írjam le ezt a nevet, amikor az egész hunternet erről szól, képzeljétek el, unokáim megnézik majd a blogom az internetmúzuemban, aztán egyszer sem írtam le, hogy Schmittpál, aztán még a végén azt hiszik, hogy mekkora ratyi alak voltam, abszolút nem menő, meg ilyenek! Na nem mintha nem én mondtam volna el itt bent mindenkinek, hogy végre.)