Na, ma hupikéktörpikék nap van, én tőlük tudtam meg, mi az a Valentin-nap (amikor minden faszi - egy különben halál idegesítő - csajt akar elkapni), amit azóta se erőltetettem túl, csak néha.
Viszont ma tök aranyos a Google doodle. [Spoiler!!!]
A kis csávó ezerrel teper, a kis csálészájú csajszi meg le se szarja, csak kegyetlenül ugrálókötelezik tovább, mert ilyenek a lányok, hogy nincs szívük, és ekkor csávó még jobban rákapcsol, pedig igazából már tudja a megoldást. És amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen, előveszi az ugrálókötelet ő is, és abban a pillanatban ott van az arcán minden szomorúság, és lelki sóhaj, hogy most tényleg EZT kell?
Én megértem, totálisan átérzem a kis csávó minden rezdülését. Most jöttem vissza síelésből.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.