A beígért poszt helyett három napig taknyot okádva faltam a Rubicon című sorozatot, amely tevékenységnek tulajdonképpen csak egy tanulsága volt, hogy legközelebb a Sorozatjunkie-n nem csak a kurva jó sorozatot kell levadászni, hanem azt sem árt megnézni, hogy a google a kurvajósorozatnév+sorozatjunkie+kasza keresésre dob-e valami találatot. Most úgy vagyok, mint a fasz, abban a hasonlatban, ami most nem jut eszembe. Amikor pórul jár.

A főhős már kinyomozta, eredményesen meggyilkolt egy ellenséget, lefeküdt végre egy izgalmas nővel, nem mutatja többé a kiégés jeleit, sőt, némileg megszállott és paranoiás lett, végre érzi, hogy él, erre az amerikaiak le sem szarják. Pedig őket menti meg. Hátafaszom.

Ha kérhetem, valaki forgassa már le nekem mégis a második évadot!

Ezen kívül ma éjszaka azt álmodtam, hogy Anyával meg tesómmal Hawaii-ra utaztunk, valami benga nagy repülővel, volt benne egy csomó alkonyat, mármint az utazásban. Aztán amikor megérkeztünk a reptérre, kiderült, hogy nem hoztam papucsot, és minden reptéri árusnál lábujjközös papucsot kerestem, mert anélkül nem lehet tökéletes a nyaralás.

Értitek. Egyszer álmodom magam Hawaii-ra, és ennyi marad belőle, hogy lábujjközös papucs után rohangálok. Az, hogy milyen az a kurva sziget, jó-e a víz, frankó-e szörfözni, arról fogalmam sincs.

Azt hiszem hivatalosan is a jövőbeli Alzheimerem miatt aggódom. És igen, (még) tudom, hogy Hawaii nem csak egy sziget.