Mocskosul eláztam, de legalább a GLAMOUR-napokon harminc helyett 23 valamennyiért ( gondolom igazából 24, de a GLAMOUR-napok direkt arra vannak, hogy a 23.990-et mi, lányok végre igazán 23-nak érezhessük) beszerzett HellyHansen Korktrekker ígéretéhez híven elég jól állta a vizet. A nyáron vett North Face széldzsekim sokkal kevésbe, de az esőkabát nem volt leárazva, csak a széldzseki, és ráadásul rohadt jól nézett ki. De legalább hamar szárad. A gatyám viszont öt részeg behugyozás után sem lenne ilyen nedves.

A Glamour-napokon vettem két könyvet is, Ken Follettnek várni kell, mert előtte be kell fejeznem a Pörgés-trilógiát. Eléggé leszoktam a sci-firől kamasz és posztkamasz éveim lezárása után, de ez lazán körön belülre került. Már nem is tudom, mikor akadt a kezembe a Pörgés, de az biztos, hogy az utolsó, ajándékba kapott olvasójegyemmel vettem ki a kelenföldi Szabó Ervinből. Ritkán van, hogy egy könyvet szó szerint nem tudok letenni, mert én azért a jó könyveket is leteszem, ha arról van szó (kaja, film, buli, szex, és egyéb ifjonti csapongások), de ez nem is volt hosszú és valami elképesztő elméletet taglalt, tudjátok, amikor azt érzitek, hogy ennek igaznak kell lennie, mert annyira valószínű az egész, ha belegondoltok. A folytatása sokkal kevésbé zseniális, mint maga a felvetés, de simán van annyira jó, hogy megadjam az Robertnek az esélyt, hogy elvarrja a szálakat és megmagyarázza, hogy mi az élet értelme. De ha nekem megint valami Lost utolsó részt kapok, akkor nem tudom, mi lesz. Kb. 100 oldal múlva megtudom, hogy ideges leszek-e.

Azért áztam el, mert visszavittem a Conradba az egyébként hétezer forint helyett háromezer forintra félreárazott időjárás állomást.
Ezt a kütyüt kivételesen nem én akartam, mert egyrészt már elég óra van a lakásban, másrészt ezek közül az egyik már rádióvezérelt is, harmadrészt a telefonomról meg a teraszról tényleg elég jól meg tudom állapítani, hogy süt a nap, vagy esik az eső. (Most esik.) Mandula akarta, sőt, azt gyanítom, hogy az édesapja akarta, talán mert valóban nehezére esik elhinni, hogy még mindig 22 fok van a lakásban, amikor az ő paneljában már fűtenek.

Tehát vettünk a Conradban egy időjárás állomást, hogy megtudjuk, hogy tényleg az van-e, ami van. De nem az volt, mert ugyan a frankfurti órajelet bemérte magának, de a tőle négy méterre kiabáló kültéri egységet kurvára nem találta. Ha mellé  tettem, hogy megismerkedjenek és  kicsit megszeressék egymást, akkor persze bemondta, hogy kellemes 23°C fok van és buján 55%-os a páratartalom, de amint kitettem az erkélyre az adót, megszűnt a szerelem.

A Conradban, a párterápián persze mindenki egyből kultúráltan viselkedett, a jobbik formáját hozta, mintha minden rendben lenne, mindazonáltal öt munkanapon belül voltam, tehát késznek mutatkozott a legóember, hogy egy új Rómeót és másik Júliát kapjak.  Aztán kiderült, hogy ezek a veronaiak nem is háromezer forintba kerülnek, hanem hétbe, amire azonkívül, hogy a vállamat vonogattam, annyit jegyeztem meg, hogy felőlem hétbe is kerülhet, csak működjön. (Milyen menő vagyok már?)

A legóember vagy rendes, vagy rezignáltan apátiás volt, mert eléggé együttműködött. Az új fiatalok most beszélnek egymással, igaz, egy légtérben vannak, de kétszáz ember távolságból tolják a romantikát. Remélem ez egy működőképes távkapcsolat lesz.Szeretném, hogy tényleg működjön, mert tényleg kurvára eláztam, mire beértem a munkahelyemre, én nem érek rá más elromlott kapcsolatait cserélgetni.

Mindeközben mindez másodlagos, mert jelen pillanatban a leginkább azt szeretném, hogy ne legyek annyira hülye, hogy a jó pénzért vett domainem A és MX rekordját ne tudjam a jó pénzért vett tárhelyemre átirányítani. Pedig a jelek szerint ez a helyzet. Már az ügyfélszolgálatra is írtam, és elég hamar vissza is írtak, tényleg korrektek, de hát édes istenem, egy rendszergazdától miért is vártam volna mást, minthogy: "Kedves Péter, "MX" rekordként ***.*********.** cím legyen beállítva és "A" rekordként legyen felvéve a ***.*********.** , aminek az értéke ••.•••.•••.••• legyen."

És én most tök szégyellek visszaírni, hogy Kedves Rendszergazda, igazán köszönöm és tök jó fej vagy, de hogy mondjam el neked, hogy önmaga feneketlen mélységében megértsd, hogy mennyire hülye vagyok ehhez?

A sztori az, hogy minden látszattal ellentétben én tényleg szeretnék egyszer egy SAJÁT  blogot, SAJÁT sablonnal, SAJÁT mindennel reprezentálni a nagyérdeműnek, főleg úgy, hogy kifizettem a taníttatásomra egy  - saját kereteimet figyelembe véve  - komolyabb összeget. És még tényleg érdekel is, nézegetem is, hogy mi újság, bár alaposan elrettentem a "függvény" és egyéb matekos szavak első felbukkanásakor. De hát az nem lehet, hogy ne tudjam megtanulni, hogy kell netet csinálni, amikor odáig vagyok érte! Egy csomóan megtanulták. Nekem is menni fog. Majd összeszedem netről, könyvekből, mert még egyszer iskolába, elbaltázott, amatőr, lére hajtós, kínos, OKJ-s tanfolyamra járni és főleg ezért további pénzt fizetni nem fogok.

Most az jön, hogy megkérdezem az amerikaiakat, hogy mi van? Mert nem idehaza regisztráltam a domainnevet, hiszen ".hu" domain esetén szóba nem kerül a privát regisztráció, az azért meg mégiscsak elég béna, hogy tolom nagy arctalan az uszítást, aztán egyszer csak mögém néznek, hogy de ki ez a faszkalap, aki ezt a  trollgyereket, vagy mit, írja? Bélának is elég sokáig sikerült fedezék mögött maradni. Én is vagyok annyira kuruc!

A pozitív az egészben mindössze annyi, hogy már csukott szemmel is feltolom és telepítem a WordPresst bárhova, és végre kiderült, hogy sokhavi nem válaszolás közben a blog.hu mégiscsak serényen dolgozott azon, hogy hiánytalanul exportálható legyen az egész blog. Ha valaha egyben, összefűzve, könnyes szemmel, nosztalgiába pálinkázva meg tudom mutatni a három éves unokámnak harmincat meg a netgyereket, már megérte. A harminc már fent van, de nem volt egyszerű, mert "publish" címke helyett, "published"-del látják el a megjelent posztokat a blog.hu-ék, amit viszont a WordPress nem kajál. De megoldottam, csak szólok.