Majd írok róla, de idáig a fejem füstölt, hogy valahogy legális állapotába tudjam visszahegeszteni a telefont, mert persze pont egy hónappal ezelőttig kibírtam, hogy ne nyúljak hozzá a telefonom szoftveréhez, de aztán mindenképpen kellett az androidos paradicsom, az ice cream sandwich, és persze csak ezután koppant a telefonom Törökbálint egyik elátkozott betonlapján. Na nem mintha lenne a garanciában emberi hülyeség című fejezet, de azért mégis ódzkodom attól, hogy full széthekkelve vigyem be a telefont a Telenorhoz, hátha a garanciás rész is ugrana. 

Aztán a csoportom előtt görgetett szarhegyet is most akarná átgyúrni az ügyfél, és a suliba is úgy kellene beadnom egy felépített Joomla oldalt, hogy szombat óta nem tudok a webhelyemre telepíteni, plusz a tanárral sem dobtunk össze közösen összesen egy épkézláb valamit, dehogy, csak a külön lépéseket láttuk, ha láttuk.  A Joomla tulajdonképpen olyan, mint a Wordpress, egy mélységesen kurva bonyolult rendszer, amiből te annyit látsz, hogy hopp és működik, van egy weboldalad, blogod, stb. A különbség annyi, hogy a Wordpress erősen blogmotor, bár akár bármi is építhető belőle, a Joomla pedig profi keretrendszer akar lenni, amire webáruházat, blogot, kiskutyafaszát is rászögelhetsz, csak sokkal fizetősebb és nem annyira működik. Nekem éppen most semennyire. Persze ingyenes a tárhely, ami szar. Persze a tárhelyet imitáló program is szar, de százhetvenért leszarom, sőt elvárnám, hogy az első órán kapjunk egy olcsóbb, saját tárhelyet, amivel lehet dolgozni. Ehelyett lófasz.

Aztán: a lakás az most megint negatívba fordult, Mandula apja azért simán tud olyan despota lenni, mint én. Az egyetlen különbség a nyilvánvalóakon túl, hogy én minden akaratosságom és önzőségem ellenére sem tenném azt meg valakivel, hogy határozottan az akarata ellenére szabom át a neki szánt ajándékot. Mert ugyanúgy beleszólok mindenbe, ugyanúgy irányítani akarok mindent, ugyanolyan erőszakos vagyok mint ő, de ez nekem annyira felfoghatatlan, hogy egy lakást, ami nem az enyém, még ha én is fizetem,  úgy rendezek át, ahogy ÉN akarok. Aztán majd odaadom, hogy tessék, a tied, élvezd!

Mandula alapvetően nem tudta, hogy mit akar, leginkább a két akarat között vergődött. Nekem teljesen nonszensz, hogy két fürdőegység legyen egy helyiségben, főleg ahhoz képest, hogy lehetne kettő wc két külön zónában. Tudom, hogy felmerült, hogy nem higiénikus a wc a fürdőben, de részemről teljesen tiszta, hogy az csak egy vészvécé lenne, volt már albérlet, ahol így volt és kurva jó volt, másrészt én speckó soha nem tartottam katasztrófának, ha éppen együtt van a kettő. De az tutiziher, hogy hiába van két fürdési/zuhanyzási lehetőség egy szobán belül, soha nem lesz igazán kihasználva, hiszen nem nyitsz csak úgy rá senkire, hogy bocs, van még szabad zuhanyzó, beállok, ne zavartasd magad! Nem, ha mondjuk a lakótársadról, vagy az éppen önállósodó gyerekedről van szó.

A fater elképzelése kurva jól példázza, hogy mindenki azt nyomja, ami a saját fejében van: ő valami gyors ötperces zuhanyzásokról beszélt, aminek az ő életében biztos, hogy megvan a helye, de mi ilyet még a távolból sem láttunk.

Mandula igazából vécét sem akart, mert nagyon zavarta valamiért, hogy ha belép a fürdőbe, akkor egyből a budi fogadja, de az hétszentség, hogy nem voksolt a zuhanyzó mellett sem: legyen akkor vagy rakodó, vagy legyen ott a mosógép. Mire Bécsből visszajöttünk (tudom, épül a lakás, ezeknek meg fontosabb utazgatni) ott volt a zuhanyzó.

Azért mégiscsak az a legjobb, amikor vagy annyira fasza csávó, hogy legyen egy saját helyed, amibe nem ugat bele senki. A könnyebbik vége mindig be van kenve valamivel. Ennek a valaminek általában piszkosul erős szaga van.