Tegnap történt, hogy minden zárva volt. Nem hiszem, hogy amikor 1956-ban elkezdték, azt, amiből végül forradalom lett, az lett volna a cél, hogy 2012. október 23-án ne lehessen kávéhoz jutni. Az lenne a javaslatom, hogy következő alkalommal alaposabban fontoljuk meg, hogy mikor akarunk diktatúrát dönteni, mert simán előfordulhat, hogy bukik az egész, és az egészből mindössze annyi marad, hogy ötven év elteltével egyrészt minden hülye a mi szarrá lőtt hátunkon akar aktuálpolitikai földindulást csinálni, másrészt normális emberekből migrénes őrültek válnak, mert nem lehet normális kávét kapni.

Hogy konstruktív legyek, egészen konkrétan is megfogalmazom: válasszunk egy dátum nélküli mozgóünnepet, egy vasárnapot. Jézusnak például többször is sikerült ezt abszolválnia rövid élete alatt. Nem tekintem magunkat egyenrangúnak vele, mert azért vízből bort csinálni elég nagy mutatvány volt, csak a huncut kiskunságiak próbálkoztak hasonlóval, de egyszer lehet hogy nekünk is sikerülne. Legfeljebb mi is tablettázunk, ha arra kerül a sor, úgy legalább senki nem emlékszik majd semmi konkrétumra, ha azt kérdezik mikor döntöttük meg azt, ami az utunkba került? (Asszonyt, tőkét, virágágyást, Andrássyn a luxuskukát, hatalmat.)

A lényeg az, hogy tegnap nem kaptam kávét, ezért képes voltam egészen a mekiig elmenni, mert ők ugyan magyartalan, nyitvatartó sehonnaik, de legalább a kávéjuk jó. A kiscsaj viszont elfelejtette időben lehúzni a bankkártyámat (a proféta szól belőlem, hogy jó feleség lesz belőle), ezért a végén kapkodásba fulladt a művelet, és én kezemben a tálcával, pénztárcámmal, blokkal, bankkártyával együtt támolyogtam ki az ajtón, hogy kint megigyam az életmentő presszót.

A segítség későn érkezett, mert mindenféle gondolkodás és megfontoltság nélkül képes voltam arra, hogy a szalvétával, blokkal, meg a kávéhulladékokkal együtt, lazán, de többször rázva, kiborítsam a szemetesbe a bankkártyámat, valamint arra, hogy erre csak ma jöjjek rá.

Ilyen kreatív elszántsággal én még semmit nem hagytam el, talán csak általános iskolában a teljes úszófelszerelésemet, hazafele gyalogolva, az első úszás után.

Akkor utánam hozták a papucsomat meg a kis fecskémet, és ezt most is igazán megtehetné valaki a kártyámmal is, de gyanítom, hogy nem fogja, mert igen szép kártya, saját kép és pénz van rajta.

Uraim, én azt mondom, hogy igenis legyünk körültekintőbbek a forradalomügyek intézésének mikéntjével, mert látjuk, mi van belőle!