budapest

Valahol a Dawson's Creeknél kezdődött a gitár meg a poprock. Persze, mert hát azért valljuk be, hogy Joey-val meg Pacey-vel mindenki szívesen kipofozta volna a tiniszexes élményeit, hogy azért legyen mit kitenni a falra a kínaipiacos alsógatyás Gáborok és cérnakilógós melltartós Krisztik helyett. Én speckó Jennel is pofoztam volna egy kicsit, főleg, hogy mindig ő volt a vagány csaj, aki egyszer ÉRZELMEK NÉLKÜL  is megpóbálta Pacey-vel a sulibuli ruharaktárában!!!!

A sok közbenső állomást most fel sem sorolom - Vanessa Carltont, The Callingot és barnavelúrbőrkabátos társaikat -, az igazi 100%-os találat sok-sok évvel később érkezett Wales-ből, ez volt a  The Joy Formidable.

Egy kurva mondatot nem értek tőlük, de ez nem is fontos, nem igazán volt olyan számuk, amit ne szerettem volna -ezt még hamvastökös koromban Ákos tudta még, azóta is csak a még tökéletesebb találat, a megint nagyon nem brit The Jezabels, merthogy ők nagyon nem jellemző módon ausztrálok. Nekem legalábbis nagyon furcsa, hogy az ausztrálok a szörfözésen a rákban meghaláson kívül mást is csinálnak

A The Jezabelses, érzelmes, és főleg részeg hazagyaloglások idejében már nagyon indie gyerek voltam, rég letértem a trance útjáról, pedig én komolyan azt hittem hosszú évekig, hogy a trance-nél kifejezőbb zenét már nem fogok hallani. Persze jött a breakbeat meg a dnb, de ami megint igazán a fülembe ragasztotta az agybadugóst, az az indie volt.

Nagyon sokat utaztam Pia zenei farvizén, de másnak a farvize sosem lesz igazán a te szűz vized, de tény, hogy sok kanyart  belém rakott a lány, ami végérvényesen végérvényesítette, hogy gitár vagyok és nem elektronika.

Soha nem fogom feladni a saját utam keresését. Kell az est.hu, Yummie is segít. A youtube listák és ajánlott zenék egészen egy hónappal ezelőttig (ugyancsak) nem hoztak valami nagy sikert. De akkor viszont valami egészen átütőt dobott a gép.

Találkoztam már vele, a legmagasabb emberrel, de úgy ment, ahogy jött, nyom nélkül, nem volt itt az ideje: a szerelemhez három dal kell.

A második a Where do bluebird fly volt, valami halványan vénasszonyok nyarás napon. Nem tudtam elnyomni, átütött az az tiszta, de rekedt, elnyújtott, erős hang, minden egyes pengetés odapasszírozta a hangulatot a fejemben.

Egy jó dalt azonban mindenki tud, és innen volt még egyetlen egy dobása hátra -  ez a szar abban amikor az egész világ egyetlen nagy kínálat. De nem veszett el.

A Lion's heartot választottam, és a mesehangulatba kigyorsuló ív miatt majdnem tovább is nyomtam, de a hangja megállított, szó szerint nem engedte, hogy ne hallgassam végig. Végighallgattam. Aztán újra és újra és újra, míg meg nem értettem és szerettem a folkot. Annyira őszintén magával ragadott, hogy újra gyerek voltam és meg akartam tanulni gitározni.

Soha nem hittem volna. Lassan kalapot, csizmát veszek, és Svédországban leszek cowboy.