Egy ideje már piszkálta az ánuszomat az ügy, de nem fogalmaztam meg magamnak, hogy mi a konkrét problémám a vécével, talán azért, mert egy kicsit még mindig tart az idegenérzet a lakással kapcsolatban. Ezt egyébként nem is csodálom, ma reggel is fel kellett robbantani mindent, amit már szinte véglegesítettünk, mert jöttek a parkettások kijavítani a szegélyeket.

Sziszifuszi körülmények között nehéz farral otthonossá túrni a fészket.

De az utolsó székletemnél - szintén ma reggel - csak-csak elérte a küszöböt a konfúzió, és mint önmagával és környezetével alapvetően békés status quora törekvő személyiség, nem resteltem azon nyomban megfogalmazni a problémát: az én szaromat bizony nem viszi le az öblítő.

Viega öblítőt szereltek be, ami nagyon szájbarágós, nagyon európai cucc. Két illetlenül nagy gombja van, el sem lehet téveszteni. A nagyok közül a még nagyobb van a nagydologhoz, ami egyrészt teljesen logikus, másrészt is pont azok a tevékenységek azok, amiket előfordulhat, hogy nyakatekert pózban vagy félig vakon csinálsz, amihez több víz kell. Ilyen például másnapos szörnyetegek oda nem nézős lehúzása, a következő hányás megakadályozása a pániköblítés alkalmazásával, láb között hátra nyúlva törlők láb között hátra nyúló öblítése. Szerintem ilyet csak a lányok csinálnak egyébként. A lényeg, hogy nagy gombot könnyebb megtalálni.

A kisebb, de még mindig nagy gomb a pisihez van.

A baj ott van, hogy én székletem nem európai szabvány. Nem. Az én székletem az az igazi, nem eurokompatibilis, félázsiai vadszar, az udvari pottyantósok réme, végtelen sztyeppéken és mezőkön nevelkedett, duhaj fekália. Ezt vastag ostorost holmi langyos kis müllerzabáló, német öblítés nem viszi le. A panelban még tudták, hogy ki az ellenség, a Shell csap ugyan szédülésig pörgette a vízórát, de biztosította azt a kisebb vízerőmű termelésével egyenértékű energiát, amely után még kefézni sem kellett a szelídebb napokon.

Hansnak és Jürgennek fogalma sincs, hogy mivel állnak szemben.

Arról nem beszélve, hogy belem tömörítési eljárása sem az Arkhimédészi szabványokkal dolgozik, és bizony az is előfordul, hogy bezippelt csomag kisebb sűrűséggel rendelkezik az ő leöblítésére hivatott vízénél. Megnyomom a NAGY gombot, jön a német romantikusok csordogálása, aztán mint Nemo Nautilusa, egyszer csak újra felbukkan a barna cápa

.

Mindenképpen több víz kéne. Vagy  életem végéig Müller oder wast kell ennem? Úgy érzem egy drámai történet van kialakulóban.