Az elmúlt két évben, amikor sátrazni, utazni volt szerencsém, marhára megfogadtam, hogy tanulok azokból a dolgokból, amik nem tetszettek, nem váltak be.

Miután ezeket szinte egytől-egyig elfelejtettem, majd felét újra felidéztem, megpróbálom leírni, hátha mínusz két idegrohammal megúszom a Nagy Nyári Nyaralást.


A sorrend nem számít.

1: A sátorhely. Már az elejétől kezdve sokat tököltünk, hogy hol is legyen a sátor helye, de igazából soha nem tudtam, hogy pontosan mi és hogyan is lenne jó. Most már tudom:

A sátor ne akkor legyen árnyékban, amikor amúgy faszkivan, de végre itt vagyunk hangulatban megérkezel a kempingbe, hanem lehetőleg egész nap. Mivel ilyen nincs, a reggeli és délelőtti órákban mindenképpen legyen árnyékban, mert nincs annál szarabb, amikor reggel arra kelsz, hogy a negyven fokban akarsz éppen megfulladni.

Mielőtt a levered a sátorcövekeket, mindenképpen fel kell térképezned a helyi állatútvonalakat. Hangyafőút, sünkereszteződés, szúnyogtér. Ezeket kerüld.

Fontos, hogy abszolút rasszista és előítéletes alapon kell döntened afelől, hogy kik legyenek a szomszédaid. A vezérelv, hogy mint magyar, te legyél a legnagyobb faszkalap a környéken. Ezért mindenféle olivabogyót zabáló, sziesztát tartó, focibéközép vallású déli nációt 60 éves korig, holland fiatalokat 30, németeket 40 előtt, más magyarokat ámblokk  ki kell zárni.

Ehhez most hozzájön, hogy az olimpián nagy sok sportolóval jelen lévő, neadjisten valamilyen számban éremesélyes ország állampolgárai sem lehetnek 100 méteren belül.

2: Kötél: kibaszottul fontos - ruhákat szárítani, ha jól emlékszem.

3: Asztal - már vettünk. A kemping kempingszék és -asztal nélkül nem más, mint az Örök Hátfájás Mezeje.

4: Víz - egy életre megutáltam a magunkkal cipelt karton, húgymeleg ásványvizet. Utántölteni, venni kell.

5: Soha többé polifoam! Valami irtózatosan gagyi polifoamat vettem tavaly a YSKben. Ugyan tavaly ilyenkor még közel nem voltam ENNYIRE kütyü- és felszerelésmániás, de azért tudhattam volna, hogy a régi típusú polifoam már jócskán meghaladott dolog, nem véletlenül. Mostanában már ezek a zárt cellás matracok a menők, mert jól szigetelnek, meg nem szívják a vizet, de ha nyakamra tesznek egy kést, akkor is csak azt mondom, hogy ezek csak vastagabb polifoamok közel tízezerért. Én most önfelfújós matracba invesztáltam, majd kiderül mennyire volt hülyeség. Az már biztos, hogy mínusz pont jár azért, hogy alapvetően belső, sátras használatra vannak kitalálva, mert amiben levegő van, az hajlamos kilyukadni. Tehát kell valami alájuk. Néha azonban meg jó sátron kívül heverészni. Egy polifoamot a strandra is vihetsz. Lehet, hogy kétszer annyit cipelünk, mint tavaly, mert mégis kell az a polifoam? Autóval nem baj, de gyalog már necces.

6: Nyírd ki a primadonnát: a fele cuccot nem vettem fel, amit elvittem, se tavaly, se tavalyelőtt. Egy alkalommal sem volt rajtam cipő, se farmer, se ez, se az. Zokni se. És mosni is lehet. Valószínűleg itt jön be a kötél.

7: Soha többé merülőforraló, sem kínai társaik: a kocsi szivargyújtójába dugdosható eszközök kivétel nélkül kínaiak - ez biztos az átmérővel függ össze, nem tudom. Az biztos, hogy egytől-egyig szarok. Bár a Conradban meg a Homasitánál is ezerféle kütyüt lehet kapni, ami forral, melegít, melegen tart, világít, eloszt, hűt, de én már csak maradok a kempinggázpalacknál. Az legalább nem viccel, robban, ha kell.

8: Roaming: androidnál ez már pofonegyszerű, egy pipa és nincs több levél Beck Györgynek. Bocs, Christopher Laskának.

Arról nem beszélve, hogy a google maps offline most már meglehetősen működni látszik. A comoi tavat és Cinque terrét legalábbis már lementettem. Hatalmas nagy, félelmetesen részletes és informatív térképeim vannak kéznél úgy, hogy a netre sem kell kimennem. Erre várt a városi turizmus kétezer éve.

9: Vészeset: Nem volt para, inkább csak a saját félelmeink tartottak ébren, de:

a: Mandula tuti, hogy nem indul el biztosítás nélkül. Én eddig is elindultam mindenhova enélkül, de el kell ismernem, hogy csak egyszer kell bajnak történnie.

b: Van titkos rekeszes övem egy dugi 100 eurósnak.

c: A EU egészbiztosítási kártyám még mindig érvényes.

10: Sokkal, de SOKKAL kevesebb ideg, és sokkal, de SOKKAL több türelem. Tényleg meg kell tanulnom elereszteni. A francia riviéra, Monaco egy merő rémálom volt, ugyanígy az olasz tengerpart. Dugó, dugó, és agyvíz végtelen kilométereken keresztül. Ezer százalék, hogy minimum a lassan túl népszerű Ligur tengerparton belefutunk egy-két horrortörténetbe.

Valahogy úgy kellene ezt rendezni, ahogy Párizsban történt. Kocsit lerak, tömegközlekedik. Igaz, Cinque terre fele nincs is más lehetőség.

Tömeg viszont így is-úgy is lesz, végeredmény tekintetében csak a türelemmel jutok előrébb.