Ha nem fingott volna vissza a tél tegnap egy nagyobbat, és nem lettünk volna halálosan összefagyva (egyébként miért ennyire imádni valóak a csajok a férficuccokban? - Mandulának kölcsönadtam a sapkámat, és nagyon adta benne), akkor lefotóztam volna, de így csak elmondani tudom, hogy a Moszkván ott volt a Greenpeace, hogy legyen minden kurva zöld végre. Ezzel semmi baj nincs, gondolom nem is egyszeri eset, hogy ők ott vannak és kiplakátolják, hogy nem kell Paks, meg mit tudom én, de valahogy nekem nem állt össze a kép, és tényleg annyira le voltam amortizálva, hogy vagy két percig nem tudtam felfedezni a hibát. Aztán rájöttem, hogy sötét van, a paravánok mégis meg vannak világítva, aztán már fel is fogtam, hogy mi ez a retyegő brrrrrrrrrr hang, és annyira, de annyira szánandó, hogy a Greenpeace aggregátorról nyomatja a zöld energiás kiállást, és még jobban, hogy a jelek szerint őket ez a legkevésbé sem zavarta. Nem tudom, mennyi adományt szedtek össze napnyugta után, de még ha meg is érte, sem tudom ráfogni, hogy ez most olyan, mint motoros gumicsónakkal eredni a bálnavadászok után, mert ott azért tényleg kell a kőolajszármazék, hogy valamire jussanak, de itt??

A másik meg, hogy mi rettenetesen szorgalmasan gyűjtjük külön a papírt, külön a fémet, külön az üvegeket, és havi egyszer-kétszer el is visszük ezeket vasárnap reggel kidobálni, hogy minden egyes üveg bornál tudassuk a környéken alvókkal, hogy mi jó polgárok vagyunk.

Erre ma reggel azt látom, hogy az egyik szelektív gyűjtőnél egy feltűnően átlagos kukásautó áll meg, és ugyan nem láttam a művelet végét, de nem tudok úrra lenni azon a szörnyű gyanún, hogy csak a végén csak az lesz a vége, hogy egybekúrják az egészet és elviszik valahova, ahol sirályok vihogják szembe a grüne punktot.

De ugye nem?