Emlékszem arra, hogy mit képzeltem el. Leginkább hangulatokat. Amit egy gyerek akar. Kiszűrtem mindent, amit nem volt jó, nem maradt más, csak a sárga sötétítőfüggönyök örök napsütése, a mögé képzelt, soha nem látott, tapasztalat nélkül konkréttá nem gyúrható, csak valami…
A Dankó egy ember. Sok ember, mindenütt Dankókkal találkozom. A Dankó egy állapot, az engem körülvevő valóság, a Dankó az olcsó, édes egyértelműség. A Dankó egy bor, és bármi más, ami finom, ami nem zavar, amit nem kell tanulni, ami nem kerül sokba, ami olyan, mint a gyermeknek…
