A Dankó egy ember. Sok ember, mindenütt Dankókkal találkozom. A Dankó egy állapot, az engem körülvevő valóság, a Dankó az olcsó, édes egyértelműség. A Dankó egy bor, és bármi más, ami finom, ami nem zavar, amit nem kell tanulni, ami nem kerül sokba, ami olyan, mint a gyermeknek…
Akkor látom, hogy van értelme ennek a fogyókúrának nevezett vég nélküli szenvedésnek, amikor a Kertemben bedobált 990 forintos méretű balkán burger és három Hoegaarden utáni másnaposság csillapítására szerényen elmajszolgatott négysajtos-rukkolás pizza után is csak 82,9-re…
