Egy ilyen kurva jó könyvcímet kár elpocsékolni erre a posztra, de miután megtudtam, hogy nemcsak a barátnőm, hanem még további három, életemben akaratukon többé-kevésbé kívül és tudomásul vételtől függetlenül dominánsan szereplő nő is azokat a napokat éli meg, immáron bizonyítottnak tekintem a következőket:

1: a nem tudom mekkora, de jó nagy rádiuszomban minden további nő is azokat a napokat éli meg, mert ez ilyen nőről nőről terjedő izé, egyszerűen beállítják egymást. Az egyik nő egy, azokon a napokon légiesen könnyeden sportoló nő közelében eltölt tíz másodpercet, és az beszinkronizálja. Ennyi. Tisztára mint az Invázióban.

2: A vérfarkas jelensége teljesen félreértelmeződött az évszázadok alatt, hiszen a vérfarkas az összes nyomorult filmben és könyvben hím. Hím! De hát már csak a neve is mutatja, miről van itt szó, VÉRRŐL, hát csak én látok itt tisztán az ég szerelmére?! VÉRfarkas. VÉR!

Lófaszt szépfiúk meg kockahas,  ez a hamis kép csak a nők bosszúja a matriarchális ősvallás egykori ledózerolása miatt. Egyrészt ezzel elterelik a figyelmet az igazi VÉRfarkasok  kilétéről, másrészt még önbizalmunkra is hatást akarnak gyakorolni ezekkel az áruló műindiánokkal. Hát én nem veszem be!

Rajtam kívül azonban az egész világ benyelte ezt a hímtémát, amikor pedig annyira teljesen egyértelmű, hogy az emberből áldozatát pillanatok alatt szétszedő vadállattá váló lény csakis nőnemű lehet!!  Ezt az állítást bármikor alá tudom támasztani empirikus, havonta ismétlődő adatokkal, hiszen ebben az időszakban gyakorlatilag lövészárokban élek, alagutakban, míg odafent levágott péniszekből nyakláncot hordó Terminátorok szimatolnak a túlélők után.