Néha igazán nem egyszerű eldönteni, hogy mi van. Az a sejtésem, hogy az ilyen napok alapvetően rossz napoknak készültek a gyárban, csak én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt felismerjem.
Gyanúra adhat okot, hogy például már a reggeli kávémat is a vécén kellett meginnom. Ami azt illeti, csak a tisztesség meg a sorrend kedvéért kortyoltam bele egyet a landolás és kirakodás előtt, mert attól, hogy a szervezetem nem vágja, hogy mennyire fontos a tradició és a hagyomány, én még ragaszkodhatok ezekhez.
Aztán rájöttem, hogy tök jól el lehet lenni kévával, újsággal a retyón is, sőt, ez egy igazán kompakt megoldás, minden alám van téve, mindent megkapok, egyszerre, egy helyen. Full szerviz.
Na de utána meg az volt, hogy hiába ettem egy igen jót a mellettem kocsmázó, félelmetes sztorizásokba bonyolódó öregek mellett a fehérvári úti piacon, hogy még egy pohár sört is utána küldtem, hiába ittam meg egy jó kávét mindezek után, a front akkor is mindent megtesz, hogy szinte másnapos-nyomottan tartson.
Arról van szó, hogy egyszerűen a jókedvemet ütemezték egy rossz napra. A logisztika igen bonyolult dolog, nem tudok igazán haragudni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
