budapest

Közben azért vannak dolgok, úgymint:

Bosszúállók

Ez a mese is azon filmek közé tartozik, amit egyszerűen nem szabad magyarul megnézni. Igen, tipikusan és hülyén pátoszos a magyar szinkron, de nem azért, hanem azért, mert az angolnak, mint nem anyanyelvnek - bármennyire is jól beszéli az ember -, mindig meglesz az az előnye, hogy bizonyos ideig nem jön át, hogy mennyire kínos, idióta, gyerekes, buta a film. Ugyanez van a dalokkal, emberekkel is, hogy a kedvenc számodnál az angol miatt nem fáj, hogy mennyire ékegyszerű a téma, egy-egy embernél pedig jóval később tűnik fel, hogy mekkora fasz az illető, ha éppen nem magyarul tolja az agymenéseit.

Szóval az angolnak megvan a jótékony, késleltető funkciója, és ennek a filmnek nagyon is szüksége van erre.

A szuperhősös filmek nagyon vékony pallón járnak, van, amit még bekajálsz, pl X-men, vagy Vasember, vagy az első Pókember, aztán van, ami leesik, mint kb. az összes többi. A bosszúállók  című eposzhoz viszont akkora arcokat gyűjtöttek össze, hogy attól sem esett teljesen szét, hogy kockánként dőlt belőle hülyeség.

Mindenesetre az emberfeletti színészi teljesítményért minden egyes szereplőt és szinkronost szeretnék külön dicséretben részesíteni, mert röhögés nélkül, percenként ötször, olyan szavakkal zsonglőrködni, hogy  fluxuskondenzátor, meg kognitív asszopercetípia, az kurvára nem semmi.

Összegzés: az a hat jó poén szinte megérte az 1500 forintot.


Thai leves:

Mert a spárgahéjat is muszáj felhasználni, készítettem egy spárgalé alapú, kókusztejes, currypasztás, elég csípős, thai csirkelevest, amelynek végül annyi köze maradt a spárgához, hogy büdöset pisilek tőle, de nem  ez a sztori.
A sztori az, hogy Mandula kóstolás után előszedte a vágódeszkát. Amikor kérdeztem, hogy az meg minek, akkor azt meglepődve magyarázta, hogy de hát a gulyáshoz mindig szoktunk kenyeret enni.