Van burkoló, van fuga, hozzák a vécét, javítják a falat és az asztalos is dolgozik.

Én halálos idegi fáradtsággal letolok még kb. 10 napot, úgy, hogy szabadnapom csak a mostani vasárnap lesz, illetve még egy a költözésre, ami azért külön odabasz: a lift még nem működik és a negyediken van a lakás. Ez a sorsom.

De akárhogy is, úgy néz ki, hogy a végén még tényleg elmegyünk nyaralni. Félek egészen elhinni, mert mindent arra tettem fel, hogy LESZ KÉT HÉT, AMIKOR NEM LESZEK ITT.    

ITT. Mármint ITT, a saját valóságomban. Nem a nyaralástól várok túl sokat, tényleg csak annyit akarok, hogy ne legyek ITT.

Ettől függetlenül azért akár jól is sikerülhet, én igazán nem bánnám.

És akkor még egyszer és utoljára még leírom, hogy mi lesz, igazából csak azért, hogy én ízleljem, nem azért hogy titeket untassalak vele. (Szimplán csak az arcotokba akarom tolni, erről van szó, nem kérdéses.)

0: Szóval lehet, hogy bevállalom a tíz napos háromezrest, hogy minél gyorsabban ne legyek ITT, de annyi biztos, hogy

(0:00, 0km)

1: Hallstatt lesz az első, mert szinte útba esik, és meg akarom nézni, hogy most akkor tényleg annyira képeslap-e, mint ahogy fotózzák. Valószínűleg mi is lefotózzuk ugyanazt, mint másik egymilliárd turista, bár nekem mindig eszembe jut Bedének az a fájdalma, hogy mi a fasznak lefotózni azt, amivel már amúgy is tele van a google képkereső. Egyébként igaza van. (Katt!)

(Ebéd után lassan indultunk el, a szar földúton lassan is mentünk. A francia csávó, aki végig vezetett, minden kurva bokornál megállt fényképezni, és gyakorlatilag egyáltalán nem haladtunk. A végén már azon gondolkodtam, hogy talán még egy befizetett túra sem lett volna idegesítőbb, ott csak pár szuvenírboltnál lett volna kötelező megálló. Egyszerűen nem tudom megérteni, mi értelme van hegyekről 500 képet készíteni. Azt hiszem, ahogy én írok, ráadásul magyarul, az mégiscsak egy sajátos perspektíva. De az ilyen fotókkal mit lehet hozzáadni az egymillió már elkészült, ugyanolyan fotóhoz?)

(↓ Hallstatt 5:31, 507.8 km)

2: Aztán átmegyünk Liechtensteinbe, mert teljesen hipszter-hipszter (=furcsán európai) dolog, hogy ilyen miniországok vannak, és, hogy azokat felkeresi az ember. Ha meglesz Liechtenstein és San Marino, akkor már csak Jazzt kell eltérítenem jövőre a Caminón Andorra felé és akkor az összes általam elismert törpeállamban voltam. Pi-pa.

Liechtensteint mindig úgy képzeltem el, hogy igazából ez volt az igazi Sasfészek, Adolf igazából meg sem halt, és igazából most is egy csomó Hitlergén rohangál arrafelé az utcákon. Majd elmondom, hogy igazából milyen.

(↓ Liechtenstein, 4:29 , 444.4 km)


3: Svájcba azóta el akarok menni, hogy amióta megkaptam a Tell Vilmos kihajtogatós mesekönyvet, és az nem most volt, pedig az a 3D technika oda-vissza verte az imaxot. Aztán idővel jött a többi sztori, órák, bankok, bicskák, Alpok, hágók, bugyogós gárdisták, luxussíelések, meg egyáltalán, hogy ott mekkora királyság élni, hiszen tele vannak pénzzel, miközben mérhetetlenül függetlenek és senki nem bántja őket.

Svájcot mindazonáltal nagyon hülyén rendezték be, mert semmi nem elérhető számunkra legalább egy napos kerülő nélkül. Azt azért mégis túlzás lenne írnom, hogy "maradt Lugano", mert Lugano nem egy maradék hely, mindenképpen meg akartam volna nézni. Tehát Luganóban megállunk, és K-ra gondolunk.


(↓ Lugano 2:00, 182.4 km)


4: Como

Én már kiskoromban sem az aljanép megakasztására alkalmas Ausztria-Ausztrália fejtörőtől estem seggre, hanem a Kockás egyik számában szerepelt egy képregény(fejezet):  Cogan - a komodói sárkányok. És én ilyen állatról még akkor nem hallottam és teljes lázban lexikonoztam utána (kérdeztem meg apámat), hogy akkor most TÉNYLEG VANNAK SÁRKÁNYOK???!! ÉS KIDERÜLT, HOGY IGEN!!!!  Már csak a helynek kellett utána járni, hogy a sárkányölés teljes hősiességében kivitelezhető legyen. Nincs mit szépítenem, a gyerekzsenik is hibáznak néha, Cogan-Komodó egy pillanat alatt Comóvá olvadt össze bennem, és hatalmas szívdobogás közepette öleltem magamhoz a könyvespolc tetejéről lehalászott (nem világítós) politikai földgömböt, mert megtudtam, hogy alig pár centire Magyarországtól, az Alpok lábánál igazi sárkányok élnek. Aszta.

Valószínűleg Como egyetlen sárkánya jelen pillanatban George Clooney, de ígérem, hogy se Nespressóval, se Martinivel nem kopogok be hozzá. Neki kell jönnie, ha meg akar ismerni. Gyerekzseni voltam, az isten szerelmére!!!

(Ha egyéb sárkányokra akadok, ígérem, feltétlenül megírom.)


(↓ Como, 0:54, 31,4 km)

5: Moneglia, Camping Smeraldo - Alternatív (jobb?) kemping: Levanto. Camping Aquadolce

Tavalyelőtt rettenetesen rá voltam izgulva Cinque terrére, igazából azóta, hogy egyszer közöm volt egy 500 vagy 1000 darabos puzzle-hoz, ami valószínűleg Riomaggiore-t ábrázolta. Ahogy az alakult az út Szeplőssel, egyszer csak beugrott a kép, lenyomoztam, és eldöntöttem, hogy elmegyünk oda. Balfaszság volt, olyan értelemben mindenképpen, hogy nem tudtam, hogy autóval egyszerűen nem megközelíthető a terület. Azt hiszem ezt a pontot hagytam ki a tegnapi posztból: ne indulj el tudatlanul. főleg akkor ne, ha azt hiszed, hogy pontosan tudod, hogy mit akarsz látni. Így voltam például Firenzében az Öreg Híddal is. Azt sem tudtam, hogy mit nézek. A tanulság konkrétan annyi, hogy a netről lementett pár oldal nem lesz elég. Útikönyvet kell venni, nincs mese. Túl ritkák és drágák ezek az alkalmak ahhoz, hogy ezzel bazd el. És most, hogy ez eszembe jutott, meg is rendeltem egy használt Natgeo Travelert: Tim Jepson - Olaszország. Kérlek, mondjátok azt, hogy ez jó, és ne gyertek a Lonely Planettel, mert magyarul nincs, angolul meg lassú vagyok és angolul nem tudok élvezni sem.

(↓ Levanto, 5:35, 251 km)

Folytköv.