Á, egyik sincs, még a kanyarban sem, utóbbi is csak szürkületben és jól beállított (kicsit felfelé döntött) tükörben, próbáltam.

De: a hasam láthatóan kisebb lett, igaz, megmérni csak egyszer mertem magam - kb. egy héttel ezelőtt -  akkor 84,9-et mutatott a mérleg, ami a stabil 87,x-ről nekem határozottan fejlődés- és izzadságszagú eredménynek tűnik.

Folyamatosan éhes vagyok. Hiába a banán, barack, párolt lófasz köretnek, hiába a több folyadék, a szervezetem ordít a szénhidrát után, csak az tudná megtölteni az ürességet. Legfőképpen a kenyér. Gyűlölöm a ropogós vagy éppen medvetalp tulajdonságúra sütött kenyérpótló szarokat. Dühömben megeszek elzörgök akár négy ilyen knäckekrikkkrakkot is, megpakolva minden szarral, de semmi. Egyszerűen eltűnik a feneketlen éhségben.

Ha pedig megbotlom, és egy iszogatós este teli pakolom magam chipsszel, akkor pedig rosszul vagyok. Sehogy sem jó.

De: tegnap 34 perc alatt lefutottam a szigetkört. Ugyan az endomondo a legutóbbi blogos bemutató után az "other"-ön maradt, és így csak annyit láttam, hogy 34 perc "egyéb" tevékenységet folytattam a szigeten, de 34 perc szerintem még "egyéb" tevékenységnek is jó, ha ilyen intenzitással csinálja az ember. Én legalábbis nagyon elfáradtam. Amúgy nagyon perverz dolog lehet szex közben pulzusmérő pántot rakni a mellkasra. Egyszer majd kipróbálom.

A szigetkörben annyi csalódás volt, hogy kiderült, a GPS szerint éppen hogy 5.x kilométer az egész, én meg az 5,38-as, 37:50 perces eredményemet akartam szokás szerint legyőzni, tehát fel kellett futnom a lépcsőn, majd végig kellett lihegnem a kifele vezető emelkedőn. Nem kellett, de nem akartam tovább futni a pályán, mert akkor vissza kellett volna gyalogolnom. Az lett volna a jó megoldás, mert a lépcső és az emelkedő gecire kivett belőlem mindent, a hídra érve egyszerűen állva maradtam. Ott lett vége.

Utánanéztem a szigetkör hosszának, de már neten sem a hivatalos 5350 méterrel számolnak, hanem valami 5,2 km-rel, de nekem az 5, 21-hez is ki kellett futnom a világból.

Akárhogy is: azt hiszem kijelenthetem, hogy szervezetem és állóképességem teljes mértékben becsapható, mert régen ugyanúgy majdnem negyven perc alatt futottam le a szigetkört, mint az ugyanannyinak hitt, mégis hosszabb, saját körömet Újbudán. Aztán visszatérve Budapest Central Parkjába, akkorát dobott rajtam a legalább 10 bazzdejócsajjal (SI) nagyobb motivációs mező, hogy egyből javítottam vagy 5 percet szenvedéseimen.

Vagy csak szimplán, és kurva lassan, de fejlődöm. Nekem az is jó.