Az Endomondo egy androidos alkalmazás, és innen kezdve valószínűleg az olvasóim 70%-át nem érdekli, de azért én csak leírom, hogy mire jutottam vele.

Úgy történt, hogy valamikor télen nagy akció volt az android marketen, és 200 Ft-ért egy csomó hülyeséget lehetett venni, én is letöltöttem vagy tíz programot, amelyek közül jelen pillanatban kettőt, ha használok. Bár egyet az akció előtt is használtam, de jobb érzés volt, hogy a továbbiakban legálisan tehetem ugyanezt.

Az Endomondo egészen két hónappal ezelőttig pihent a telefonom átláthatóvá soha nem rendezett káoszában, amikor is újra elért az a balga gondolat, hogy én márpedig tudok futni.

Az első kört szokás szerint csak időre mértem, azt is az örökölt órámmal (Ami egyébként teljesen korrekt, mindent tudó Citizen kronográf, bár tény, hogy nem egy dedikált sportóra), de éreztem, mivelhogy  - mint azt már többször bevallottam - egy elbaszott kütyü- és felszerelésbuzi vagyok, az a fajta, aki legszívesebben még a húsz perces bringázáshoz is profi menetfelszerelésbe öltözne, engem ez nem igazán elégít ki. Casio órákat kezdtem el nézegetni, mert be kellett ismernem, hogy egy mellkasövvel szívzörejeket mérő pulzusóra azért mégiscsak túlzó befektetés lenne kéthavonta egyszeri félórás tántorgás miatt.

Már a légnyomást, tengerszint feletti magasságot, hőmérsékletet, faszom hosszát elem nélkül mérő óráknál tartottam, amikor lebuktam Mandula előtt, és a katalizálódó szégyenérzet miatt igen hamar magamnak is beláttam, hogy akármilyen új óra is szükségtelen és túlzó költekezés lenne, és ezért nem vettem sem tizenhárom- sem kilencvenháromezer forintért Casio órát.

Ekkor jutott eszembe a facebookon egyre többször előforduló jelenség, amikor is valaki beszámol arról, hogy ennyi és annyi km-t futott ennyi és annyi idő alatt, ezen meg azon a helyen, ezalatt elégetett egy hamburgert és egy vajas kiflit, valamint elbánt három arra joggingoló, lófarkas, kollégista lánnyal, és úgy gondoltam, hogy igen!, ez az amire nekem szükségem van! Azt mondjuk nem tudtam elképzelni, hogy a picsába lehet telefonnal futni, de az éles teszten kiderült, hogy csak kicsit zavar jobban, mint a nemi szervem, ha elfelejtem, hogy nem lógós boxerban kellene kocogni. Megszokható. Most már annyira megszoktam, hogy a telefont már tokkal is elviselem, pedig nagyjából megduplázta a galaxy súlyát (Jut eszembe, akartok értékelő posztot a telefontokról? Persze, hogy igen.)

Mindenesetre ekkor túrtam elő az Endomondót. És az Endomondó nagyon meg van csinálva, pont úgy, ahogy nekem kell, színes, szagos marketinggel. Pl. valahol szépen leírják, hogy született meg az alkalmazás neve: az endo az endorphinból jön, amely természetes drog sportolás közben hajlamos felszabadulni (soha nem éreztem, legfeljebb utána, de lehet, hogy az csak a megkönnyebbülés, meg az akaraterőm szánalmas diadala), a mondo pedig eszperantó nyelven a világot jelenti, tehát az endomondo kb annyit tesz, hogy a természetes drogok világa, de hát én soha nem állítottam, hogy tudok angolul. ('Endo' is short for endorphins, which are natural substances that are released during sports, while 'mondo' means world in Esperanto. In short, Endomondo is your world of endorphins), mindenesetre elég szimpatikus volt az alkalmazás körítése.

Szóval kicsit ismerkedsz az cuccal, beadod, hogy férfi vagy (vagy nő vagy, de én férfi, FÉR-FI), hány kiló (sok), mekkora (átlagos), hány éves (egyre több), kiválasztod, hogy mit fogsz most előadni (running, muhahaha, de van sok minden más is), beállítod, hogy kicsit számoljon vissza, és csak utána kezdje el mérni, amit mérni kell. És akkor valami ilyesmit mond a program a scifi filmekben felbukkanó szuperszámítógép-affektálással, azon a lágy, okos női hangon, hogy

Five..

Four..

Three..

Two..

One..

Free your 'dorphins!

És hát ki az apjafasza ne szaladna ki ilyenkor bizsergésében, lelkesedésében a világból? Persze, hogy nyerítve kezd el vágtatni mindenki.
Na, ez a rész pontosan száz méterig tart, amikor is belemar a görcs meg az izomláz a vádlidba.

A cucc GPS-en követi, hogy mit művelsz, méri az időt, kilométerenként összegzi neked, hogy mi történt veled idáig, a végén meg, amikor leállítod, akkor egészében is áttekintheted a művedet: ott lesz, hogy összesen mennyi volt a táv, mennyi idő alatt jutottál rajta túl, mekkora volt az átlagsebességed, egy km-t mennyi idő alatt teljesítettél átlagosan. Megnézheted a google mapen, hogy merre futottál, kapsz grafikont is hozzá: melyik km-ed volt a leggyorsabb, leglassabb, ezeket, valamint a közbeeső egységeket mennyi idő alatt teljesítetted.

A program telefonos kiterjesztésének van egy asztali számítógépes változata is, ott is megnézheted ugyanezeket a dolgokat, sőt, ezeknél jóval többet is tehetsz.

Pl. élhetsz közösségi életet, mert valahogy most mindenki úgy gondolja, hogy ez geci fontos, a közösségi lét. Lassan már fényképezni, állást keresni sem lehet közösség nélkül. Itt is gyűjthetsz barátokat, akiknek ugyanúgy megnézheted a szánalmas, vagy sajnálatos módon (nyilvánvalóan csalásos alapon) látványosan javuló teljesítményüket. Egy-egy nekiindulásnál akár versenyre is hívhatod az ismerőseid idejét. Ja, versenyezhetsz magaddal is. Én úgy szoktam csinálni, hogy egy közepesen szar időt veszek alapul, amit le tudok győzni. Bármilyen hülyén is hangzik, de győzni is meg kell tanulni, valami iszonyatosan nagy teher az, amikor tudod, hogy nyerésre játszol valamit. Én általában össze szoktam zuhanni ettől, mint a magyar futball válogatott.

Azonban nem csak az ismerősök útjait csekkolhatod végig, hanem igazából minden szerverre került bejegyzést, én pl elég sokat szoktam nézegetni, hogy mások merre (és mennyit) futnak a környéken, de egyelőre nem találtam jobb nyomvonalat, mint amit követni szoktam.

Tervezhetsz utakat is, amiken aztán vagy végigfutsz (biciklizel, munkaügyileg biciklizel, hegyibiciklizel, gyalogolsz, rollerezel, cross country sízel, snowboardozol, kajakozol, evezel, kite szörfölsz, szélszörfölsz, fitness walkingolsz, túrázol, orienteeringelsz (azmiafasz), lovagolsz, spinningelsz (na, azt hogy méri a GPS), golfozol, úszol (kérem, csak defy vagy más túlélőtelefonnal, bár ezeknek elég rossz légvízellenállásuk, szar lehet téglával úszni), tollasozol, kosarazol, bokszolsz, mászol, krikettezel, cross tréningezel, táncolsz, vívsz, amerikai focizol, rögbizel, normális ember módjára focizol, gimnasztikázol, kézizel, hokizol, martial artozol, pilatesezel, lovaspolózól, merülsz, squasholsz, pinyózol, teniszezel, röplabdázol, beachen-e, vagy nem-e, jógázol), vagy nem. (Illetve van még a kedvenc kategóriám, az others. Az Endomondót igazán nem lehet zavarba hozni.)

(Ebből egyrészt állat Belga számot lehetne csinálni, másrészt rájöhetünk, hogy az ember úgy általában kurvára unatkozik és minden faszságot kitalál, miközben pedig egyszerűen kertet is áshatna. Harmadrészt meg eszembe jutott, hogy a GPS-szel nem túl kompatibilis önkínzások a pulzus meg a többi miatt lehetnek érdekesek, mert persze az Endomondo ezt is tudja, ha a megfelelő felszereléssel játszol éppen Call of Duty-féle high tech kommandóst.)

Az úttervezéssel egy baj van, mégpedig az, hogy kb. tíz perc játszás után eszedbe jut, hogy megrajzold magadnak a térképen, amit amúgy is le szoktál futni. És itt jön egy nagyon csúnyán demotiváló rész: a google map jóval kisebb távolságot számol, mint amit a GPS élőben rátippel a telefonod kijelzőjére.

Ez a GPS témakör amúgy is necces. Eleve nem centi pontossággal mér, mert azt amcsik meghagyják a drónoknak a pakisztáni bombázásra, ez tudott dolog, de azért ennél nagyobb eltérések is akadnak, ami már gáz kategória: az én legelső vánszorgásomra azt mondta, hogy kereken 6 km-t tettem meg. Én azóta is ugyanazt a pályát futom, mert a közelben még csak közelítőleg sincs jobb terület erre a tevékenységre. És ugyanaz az a táv már volt, 5,39, 5,38, 5,27, minden, csak 6 km nem, az soha többet. És az nagyon romboló érzés, amikor méterre lefutod ugyanazt, amit szoktál, és azt látod a telódon, hogy még nagyon nem jársz ott, ahol a múltkor. Ilyenkor már csak méregből is továbbfut az ember, persze már csak valami sokkal rosszabb idő jön ki az egészre. Ez szar.

Nem tudom, hogy ez mennyire a program hibája, de már hallottam más alkalmazásokról is, hogy csúnya nagy tévedésekbe kalkulálják magukat. Az Endomondo a kezdeti nagyvonalúság után nagyjából beállt pár tíz méter eltérésekre, ami nekem belefér, egy idő után úgysem az a fontos, hogy facebookra mekkora királyságot posztolsz ki, hanem hogy ez az egész trackelősdi, visszajelzősdi segít legyőzni magadat, fenntartja a motivációdat.

Az, hogy kilométerenként közli, hogy éppen hogy állsz (futsz), hogy bármikor meg tudod nézni a pillanatnyi számokat, az mindig továbblendít - méregből, vagy lendületből, de továbblendít. Az, hogy nézegetheted a hülye statisztikáidat, az motivál. Gyűjteni kezded a kilométereket, adatokat, és miközben belebuzulódsz a kütyülésbe, kivételesen és igazából valami tényleg jót művelsz magaddal.

Szeretem az Endomondót. Ezért a posztért meg kérem vissza a kétszáz forintos vételárat.