Nem tudom, hogy melyik jelzőt használjam az
egészen merész
kibaszottul cinikus
kurvára pökhendi
rémisztően buta
közül arra, hogy Tarlós a Jóistent keveri bele a közlekedés teljes lehalásába, amikor ha más nem is, de mindenkit érintő, teljesen nyilvánvaló,…
Tényleg nagyon aggódtam, hogy a blog pontosan olyan álszent módon fog befejeződni (egyszer), mint minden 19. századi regény, egy csepp testnedv nélkül. Örömmel jelentem, hogy utazása alatt Bede Márton legalább egyszer nem tudta, hogy hova tegye a lábát.
